Az Érmellék jelképének tekintjük, mert ez a közúti építmény szerves része volt az 1968-ban lecsapolt Érmelléki mocsárvilágnak. Hasonlít a hortobágyi kilenclyukú hídhoz, de csak négylyukú és attól régebbi. Első hiteles dokumentum, amely említi Kőváry László 1840-ben megjelent munkája:” Szalacs mintegy ezer házzal, a váradi káptalan tulajdona. Délre fölötte szőlőhegy, alatta tér, az Ér mocsaras tere, melyen keresztül derék kőhíd viszen.”

Fahíd az Éren – 1916 Borbély Gábor hagyatéka, Bihardiószeg

Ma is kőhídként pontosan kűhídként emlegetik, pedig téglából van. Hossza 29,70 m hosszú. Három ív magassága 4,90 m, a falu felőli ív viszont 2,40 m. Az ívek köze 3,20 m a falu felőli ív kivételével, mely 4,10 m. A pillérek elé jégtörőket építettek.

A szalacsi “kűhíd”

Valószínű a XVIII. század végén építették, 1821-ben javították, 2001-ben helyi kezdeményezésre műemlékké nyilvánították, de a szakszerűtlen beavatkozás miatt (teljesen bevakolták) sokat veszített archaikus jellegéből, ráadásul az építészeti cégtáblát helyeztek el rajta. Pozitívum, hogy sikerült vizet terelni a híd környezetébe, de a víz nem folyik át alatta, viszont megtelepedett néhány vízimadár.

A pocsaji kőhíd terve – 1806

Pocsajon létezett 3 hasonló boltíves híd, egy az Éren, egy a Berettyón, egy az Ér-Berettyó egyesült folyón. Ezek közül kettő hétlyukú, egy pedig kilenclyukú volt.

Az Ér mocsaras járatain átívelő gyakran tekintélyes hosszúságú fahidakat az Ér lecsapolása alkalmával mind lebontották és az árkok fölé betonhidakat építettek.